Elég felkapott téma ez mostanában. Nyilván nem véletlen. Mint kívülálló szemlélem legtöbbször ezt a témát. (Hát igen, én már csak ilyen vagyok.) Első sorban az emberek hozzáállásával érdemes foglalkozni ezen a téren. Nagyjából három verzió van. Akik azt hiszik, hogy az agresszió semmire sem megoldás. Akik azt hiszik, hogy az agresszió mindenre megoldás. És persze van az aranyközépút. Egyértelmű, hogyha valaki túl szélsőséges, akármilyen témában, az nem jó. Ezt nem is részletezném. Túl egyértelmű. Inkább a lényegre térek...

„Akinek nem inge nem veszi magára.” Akinek meg inge, az levegőzzön egyet és rágja át magát ezen a témán, miután elolvasta.

Először, az elsőként említett réteget vegyük „szemügyre”, akik a világot rózsaszínben látják. Ha tényleg minden ilyen szép lenne, talán igazuk is lenne. De a világ igazságtalan, szörnyű és kegyetlen is tud lenni, sőt gyakran az is. Ezt kell belátni és nem a rózsaszín életképtelen f4szságokkal foglalkozni. (4-esel nem csúnya szó.) Szóval az olyan emberekből, akik agressziómentesen élnek, kivesznek olyan alap tulajdonságok, mint az önvédelem. Ugyanis, ti balf4szok, az embert, a kezdetektől fogva arra neveli a világ, hogy meg tudja védeni magát. Régen a vadállatoktól, ma meg a raj parasztoktól/gettós nyomorékoktól és a hasonlóktól (pár év múlva meg majd a gépektől). Azt meg ne mondja senki se, hogy úgyse jár olyan helyre ahol ilyen „emberek” vannak, mert az olyan mintha kijelentené: „Este 8 után bezárkózás és sehova.” Az önvédelem egy, mondhatjuk így is, ősi képessége az embernek, csak kell hozzá egy bizonyos értelmiségi szint, hogy tudja használni és ne blokkoljon le agresszió hatására. Ajánlom mindenki figyelmébe az önvédelmi edzéseket (nem, nem a küzdősportokat)... De ezek inkább az utcai témák, ahol egyre gyakoribb az agresszivitás. Vitában is szükség lehet az agresszióra, ugyanis vannak emberek akiket szép szóval sehogy sem lehet meggyőzni. Igen vannak ilyenek. Más esetben lehet, hogy egyszerűbb kicsit agresszívabban válaszolni a másiknak, hogy észhez térjen. Satöbbi.

Már az első esetnél sem akartam sokat írni, úgyhogy ez lehet, hogy picit rövidebb lesz. Tehát lássuk a másodikat. Általában a „raj parasztok” és a „gettós kemény gyerekek” között lehet megtalálni azokat az embereket, akikkel nem lehet egy értelmes szót sem váltani, ha más a véleményünk, mert egyből felkapják a vizet. Azt hiszem, hogy senkinek sem kell magyarázni. Biztos találkozott már mindenki ilyen esettel. Róluk sokat nem is érdemes írni. Náluk talán az lenne a legeredményesebb megoldás, ha egy székhez kikötöznénk őket és egyesével, szépen nyugodtan elbeszélgetnénk az élet „nagy” dolgairól, hisz akkor hiába próbálna agresszív lenni, rövid idő után rájönne, hogy úgyse megy vele semmire. Bár az is elég lenne, ha magától elkezdenének egy kicsit logikusan gondolkodni az ilyenek.

Végül az „aranyközépút”. Valami ilyesmi: nem retten meg az erőszaktól/agressziótól ha szükség van rá és megfelelően használja szavait/erejét. Természetesen mindig a lehető legegyszerűbb és legreálisabb módon törekszik a számára megfelelő végkifejlet elérésére.

Persze megint nem fejtettem ki valami hosszan a dolgokat. Próbáltam a lényegre rámutatni. És ez az agresszió téma sem olyan egyszerű, mint gondolná az ember. Nem véletlen vannak róla hosszú, több órás előadások és sok éves kutatások. Bla bla bla...