Pár napja, mikor bementem egy bankba ügyeket intézni, várakozás közben kénytelen voltam hallgatni két beképzelt, idióta nő beszélgetését. Az egyik kicsit idősebb volt, ő töltötte be kettőjük közül az „irányító” szerepét, és a másik volt aki itta a szavait.
Ez elég tipikus kapcsolat szerintem, hisz sok ilyen van. Tehát ahogy (kényszer)hallgatom a beszélgetésüket, egyszer csak az idősebb emberünk ilyet szól: „...Aki szerencsétlen az haljon meg...”. Már előtte sem volt szimpatikus az idióta fennköltésük, hogy úgy beszélnek, mintha felsőbbrendűek lennének mindenkinél. Meg az a tipikus unott fej: „...mindenki unalmas sz4r, bunkó, de én király vagyok, rohadtul nem érdekel senki...” Valami ilyesmi, amit le lehet olvasni az arcukról az esetek 90%-ában. De azért kíváncsi lettem volna ha éppen nem a bankba vagyunk, hanem valami kis elhagyatott helyen és az előbb kijelentése után (tegyük fel), fejbe rúgom, majd megkérdezem, miközben a földön fetreng: „Milyen érzés szerencsétlennek lenni?”, akkor mit mondana... Persze, biztos én vagyok az ”agresszív állat”, hogy ilyet írok, de példának akkor is jó. Szóval ezeknek elég esélytelen elmagyarázni, hogy nem tehet valaki arról, hogy szerencsétlen (mivel nincs olyan személy, aki felnyitná a szemüket, ha mégis akadna, azt valószínűleg lenézik, vagy kiröhögik). Meg hát kicsit más megközelítésben: a szerencse ugye forgandó. Aki meg ugye ilyet mond mint ez a nő, valószínűleg azt gondolja magáról, hogy ő soha nem lehet szerencsétlen. Nagyot téved. Egyszer majd jól „fejbe rúgják”. Nem szó szerint értendően.
Zárójeles rész: Ha már itt tartok az ilyen és hasonló nőknél (ribancoknál?), eszembe jut, mikor azt mondják, hogy azért utálja valaki őket, mert esélyük nincs megszerezni őket. Csak éppen ez a dolog itt nem ér véget. Lehet, azért nincs esélyük, mert nem akarnak olyan beképzelt, kényes, műparasztok lenni, mint aki az ideál lenne nekik. Kis szoli, pár Armani cucc, belőtt séró, gyökér test és már menő is az illető. Hisz csak a külső számít ezeknél, meg hogy tudjon „bulizni” meg „bebaszni”. Mert a party az életük. De közük nincs ehhez a világhoz, és hogy mennyi lehetőség van benne. Valahol a fellegekbe járnak és közbe elfelejtik, hogy rengeteg szép, jó dolog van a világon a partyzáson, utazáson és hasonlókon kívül. Biztos vannak kivételek is. Én nem sokkal találkoztam egyelőre.
Nem érzem azt, hogy tökéletesen írtam volna meg ezt az egész dolgot, de azt hiszem érdemes kicsit elgondolkodni rajta. Ezeken az embereken. Hogy miért ilyenek...
