A Tudatlanról

Boldog a Tudatlan,
Nem fáj neki a valóság.
Boldog,
Hisz csak a szépet látja.

Szomorú a Tudatlan,
Mert nem érti a titkokat.
Szomorú,
Hisz nem talál válaszokat.

Majd válaszokat keres a Tudatlan,
S egy új világra talál.
Ott talál csak igazi titkokat,
Ott változik meg élete.

Majd gondolkodó lesz a Tudatlanból.
Mert rájön a titkokra.
Gondolkodó,
Hisz már saját útját járja.