Azt hiszem mindenki hallotta már a következő mondatot: „Az univerzum az egyensúlyra törekszik.” Viszont némi magyarázatra szorul. Sokan azt is mondják, hogy mindenki annyit kap, amennyit ad. De vajon ez mennyire igaz?

Tegyük fel, hogy talál valaki ötezer forintot az utcán. Majd tegyük fel e mellé a kérdést: Mit tett ő érte? Gondolkodjunk el rajta...

Annyit tett, hogy arra járt, meglátta, lehajolt és felvette. Ergo mégis adott érte valamit. Csak keveset.

És ha ilyen keveset tett érte, akkor miért kapott annyit, amennyit adott? Mert mindenki más képességekkel/lehetőségekkel (a példában az utóbbi) születik? Van akinek egy óra munka 500 forint, másnak 3000... Lássuk csak tovább és kicsit mélyedjünk bele a témába...

Tehát folytatjuk tovább a történetet és tegyük fel, hogy az emberünk nem vigyáz a pénzre. Elveszíti. „Hú, hát buktam 5k-t. Sebaj, úgyis könnyen jött, nem idegeskedem.” Pedig annak a pénznek az értéke ugyanannyi, mintha sokat dolgozott volna érte... Ezen is érdemes kicsit elgondolkodni, mert a legtöbb ember így áll hozzá a dologhoz és ami könnyen jön, azt nem becsüli meg. Ez is az egyensúlyra törekvés része, aki nem érti meg annak ne legyen túl jó, de túl rossz sem.

Következő, tipikus példa: Egy apa, egy gyermek, a szeretet és a pénz játszik szerepet. Alaphelyzet: apa tartja el egyedül a gyereket, jól keres és mindent megvesz a gyerekének, hogy boldoggá tehesse, de szeretet nem ad és nincs meg a megfelelő kapcsolat köztük. Apa nem érti, hogy mi a baj. Nem tanul rendesen a gyerek, állandóan hazudik, nem ott van ahol mondja és sosincs a megbeszélt időben a megfelelő helyen. „Pedig én mindent megadtam!” Tévedés. A lényeget nem adta meg, ami nélkül semmilyen kapcsolat nem működik. Az embernek szüksége van szeretetre, a tárgyilagos dolgok nem elegek. Talán csak akkor, ha tudatmódosító hatásuk van, de ebbe most nem megyek bele. Nézzük csak meg, hogy hol van itt az egyensúly. Az apa azt hiszi, hogy sokat ad és elvárná, hogy ugyanilyen sokat kapjon vissza, csak éppen szeretet meg szófogadást. De ezt csak pénzzel nem lehet megvenni. Olyan mintha kimennénk külföldre és forinttal akarnánk fizetni, majd nem értenénk, hogy miért nem fogadják el, pedig sokat dolgoztunk azért a pénzért. Persze be lehet váltani... de ez csak példa továbbra is. Tehát azt bizonyítom most be, hogy az egyensúlyt nem érdekli ha hülye valaki, ezért a sok pénzért nem fog sok szeretet adni.

Ezek szerint igaz kéne legyen az állítás, miszerint mindenki annyit kap, amennyit ad. De igazából nézőpont illetve helyzet kérdése, így mint minden, ez is relatív. Tehát nem jelenthetjük ki biztosan, hogy az állítás igaz.

Ellenben, biztosak lehetünk abban, hogy a világegyetem/univerzum/mindenség/isten/akármi összességében egyensúlyra törekszik. Még akkor is ha ez nem sikerül mindig, hiszen az egyensúly könnyen megdőlhet/felborulhat. (Nagyon érdekes téma ez, mit ne mondjak!)

A következő ábra pedig magáért beszél:

Gondolkodjatok ezeken a dolgokon (ha még nem tettétek meg). Fontosak.