Régóta foglalkoztat már ez a téma, mivel elég gyakran találkozom vele, főleg fiatalok körében. Viszont még mielőtt félreértené valaki, nem az öltözködésről és nem a külsőségekről lesz most szó, hanem a másik emberhez való viszonyulásról.

Sok olyan embert ismerek aki nem becsüli a másik értékeit. Sem a tárgyilagos értékeket, sem pedig a belső értékeket.    

Hogy mindenkinek tiszta legyen miről van szó, első példa a kézfogás. Rengeteg mindent elmond az emberről. Mennyivel tisztább ha közbe a másik szemébe nézünk és rendesen kezet rázunk (igényes kézfogás!). Nem sugallja azt, hogy akármilyen hátsószándékunk lenne. Mondhatjuk úgy is, nem sugall sunyiságot. Nyilván nem azt jelenti, hogy megbízhatunk valakiben egy rendes kéz fogás után, de mércének nagyon jó lehet eleinte. És akkor az igényes kézfogáshoz ami kell: másik szemébe nézni, megszorítani (nem kettétörni :) a másik kezét, a figyelmet nem más fele terelni. Ez a három az alap. Első sorban ezekre fontos odafigyelni. Nem ragoznám tovább. Az igényes ember odafigyel a kéz fogására is.

Második dolog amit megemlítek az pedig a kölcsönadott tárgyakról szól. Biztos mindenki adott már oda kisebb/nagyobb dolgokat barátoknak, ismerősöknek, rokonoknak...stb. Szóval nem kell részletezni, nem is ezzel szokott probléma lenni, hanem azzal, mikor a kölcsönadott tárgyat visszakapjuk. Vannak persze dolgok amiket nehéz tönkretenni vagy károsítani, de sok olyat is kölcsönad az ember, amik nem ilyenek. Például CD-k. Azokon szépen meglátszik, hogy az illető vigyázott-e rá, míg nála volt. Nyilván a hátulján lévő karcolásokból derül ki ”minden”.

Van is egy jó történetem még tavalyról. Valamiért nem felejtettem el... Kölcsönadtam egy pendriveot az egyik haveromnak. Aztán ezt a dolgot el is elfejtettem, miután hetekig nem hozta vissza. Vicces, mert még kerestem itthon is és furcsálltam hova tűnt. Aztán egyszer csak visszahozta, de nem volt rajta a teteje/kupakja. Számon is kértem tőle, hogy nem így adtam oda és keresse meg, mert ilyet már (első sorban) nem lehet kapni, másrészt az első gépem mellé kaptam ajándékba (nem akárkitől), szóval emlék is részben. A válasz pofátlan módon az volt, hogy mit balhézok ilyen 20 forintos dolgokon, ugyanis az illetőnek nem jutott el az agyáig a dolog lényege, illetve súlya és ahelyett, hogy elismerte volna a hibáját, még ő volt felháborodva. Nos ez az igénytelenség egyik magas formája, mikor még csak arra sem veszi az illető a fáradtságot, hogy elgondolkodjon arról, amit csinált és még pofátlan is. Arról még ugye nem is beszélve, hogy szintén igénytelen a másik dolgainak időben nem visszahozása. Hogy miért az? Mert nem foglalkozik a másikkal, illetve annak az értékeivel, s nem becsüli meg, nincs meg az az igény, hogy visszaadja azt ami nem az övé, egy olyannak akivel jó kapcsolatban van.

A harmadik dolog pedig a másik nélkülözése, meg nem különböztetése. Leginkább olyan buliknál lehet ilyet tapasztalni, ahova sok ember hívnak meg. Tehát ha én elhívom, egy barátomat buliba, akkor igen is kíváncsi vagyok, hogy tud-e jönni, ha nem akkor pedig miért nem és megpróbálom meggyőzni, mivel a barátom az illető és fontos, hogy ott legyen.

Viszont nézzük csak meg, hogy mily módon szervezik ezeket a bulikat általában. Jössz? Nem. Ok. Nagyjából ennyi szokott lenni, vagy éppen azt mondja az illető, hogy igen és akkor egyeztetnek (jobb esetben, de még azt se mindig). És akkor ezt eljátsszák az összes ismerőssel/munkatárssal/osztálytárssal/satöbbivel, csupán azért, hogy minél többen menjenek. Amolyan csorda szellem, ahol a létszám kerül előtérbe és nem az, hogy kik mennek. Sajnos mostanában ez a jellemző, legalábbis itt Pesten. És az ilyen emberből hiányzik is sok olyan belső tulajdonság, amik nagyon fontosak lennének. Ezt most nem kezdem el részletezni, mert soha nem lenne vége ennek a bejegyzésnek. Viszont annyit hozzáfűznék még a csordaszellemhez: egyik nagy problémája, hogy gyakran úgy tekintenek egymásra, hogy ugyan olyanok (mármint x ember szerint a többi ember a csordában) és ezáltal elveszik a többi (y) ember fontossága, mondván: „pótolható”. Közbe azt nem veszi észre az illető, hogy ő sem különbözik (x=y). Csak egy másolat, más dobozban.

Összegezve, rengeteg igénytelen ember van, akik nem foglalkoznak/törődnek másokkal/mások helyzetével. Ezért is készült ez a bejegyzés. Hátha páran elolvassák, akik ilyenek (bizton állíthatom, hogy az olvasók között van ilyen) és kicsit megváltozik a véleményük ezekről a dolgokról.

Nem csak kívül kell igényesnek lenni, hanem belül is. Vigyázzunk egymás értékeire...