Szép, szép, de valahol nekem ez akkor sem tetszik. Ugyanis, a szövege alapján olyan mintha nem kéne tennünk semmit, majd isten segít. Jók leszünk, csak hozzon jobb világot. Stb. Aki ebben bízik az már áshatja is a sírját. Ugyan... Tettek nélkül nincs eredmény, a hit pedig édeskevés önmagába véve.                        

Ha meg összehasonlítjuk más népek himnuszával, akkor sem lesz pozitívabb a megítélésem. Sőt. A német himnusznak például mennyivel magabiztosabb/testvériesebb szövege van. Vagy ott van (a sokak által nem kedvelt) zsidók himnusza, ami a reményről szól és hogy nem fogják feladni. Hozzáteszem, nem is egy gyenge nép. Esetleg ott az amerikai himnusz amiben megint nem az istenhez való fohászkodással találkozunk. És még sorolhatnám hosszan...

Isten áld meg a magyart jó kedvel bőséggel, nyújts felé védő kart ha küzd ellenséggel... Ugyan már. Ha kicsibe nézem, az utcán sem fog megvédeni ha éppen ki akar valaki rabolni. És ez nagyban is igaz. Nem fog megvédeni „isten”, más országoktól. Nekünk kell tenni azért, hogy biztonságba érezhessük magunkat.

Bal sors akit régen tép, hozz rá víg esztendőt, megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt... Meg hát. Pont azért mert ”mindenki” a megváltást várja, meg csak reménykedik. Ezalatt meg jönnek a „csúnya” emberek és tönkretesznek mindent.

Nem részletezném tovább. Hittel önmagában semmire sem megyünk. Cselekedetekre van szükség. Hiába hiszi valaki, hogy lehet még „nagy ember”, ha nem tesz érte, nem lesz az soha.

Így énekeljétek a himnuszt...

Azonban még megemlíteném a Szózatot is. Más hangvétel. Sokkal „biztosabb” és reálisabb mű. Sajnálatosan csak „második himnusznak” szokták emlegetni. Hiszen nem csak az számít, hogy mennyire szép a mű, hanem, hogy mit mond és milyen érzéseket kelt az emberben...