Előző bejegyzésemben említettem a két Hit Gyülekezetes embert. Meséltek pár történetet, arról, hogy ők hogyan változtak meg és miképp került be a vallás az életükbe...

   

Az egyikük története elég egyszerűen nézett ki. Honvéd volt, de nem bírta azt ami ment a háttérben és elvesztette minden reményét az életben. Nem látta már értelmét az egésznek. Aztán egyszer úgy érezte, hogy véget vet mindennek és belül valami azt hajtogatta neki, hogy „Tedd meg. Húzd meg a ravaszt”. És mikor szájába tette a fegyvert, hirtelen megszólalt egy másik hang, ami meggyőzte arról, hogy mégse tegye meg. Idézem: „Ő volt Jézus.” És innentől kezdve elkezdett hinni...

A másik ember története pedig úgy nézett ki, hogy összeomlott az élete, semmi sem sikerült neki. Közbe pedig csábította minden, pénz, nők...stb. Így telt az élete egy darabig. Aztán egyik barátja mesélt neki Jézusról és annak fontosságáról, hogy ő köti össze az embereket Istennel. Elkezdett foglalkozni a témával és elkezdett hinni. Majd megváltozott az élete. Nem csábította tovább minden magamutogatós nő és nem a pénz volt már a mindene. Azt mondta, hogy Jézus megmutatta neki, hogy hogyan lehet boldogan élni.

Az első történetben én inkább ösztönnek hívnám azt a hangot ami megszólalt a végén. Túlélési ösztön, ami kitart mindaddig, amíg meg nem hal az ember. Amolyan „valaki vigyáz ránk a háttérben” dolog. Ez a „valaki” pedig az evolúció. Amióta ember létezik, folyton csak arra hajt, hogy túléljen, nem pedig arra, hogy megölje/elpusztítsa magát.

A második történet már érdekesebb. Annak az embernek tényleg a hit segített. Az, hogy elhitte, van Jézus és segít rajta. Mondhatjuk úgy is, hogy erre programozta az agyát. Ez azért fontos, mert testünket, érzékeinket, gondolatainkat az agyunk irányítja és ha arra programozzuk, hogy ne csábítsanak el nők, ne legyünk pénzéhesek...stb. Akkor ez így is lesz.

Tehát mondhatjuk, hogy ezeken az embereken tényleg Jézus segített. Szerintük úgy, mint egy szellem. Szerintem pedig úgy, mint egy fogalom, egy valami amiben tudnak hinni és ezzel arra programozzák magukat, hogy boldogságban éljenek. És kinek van igaza? Ezt döntse el mindenki magának. Én járom a realitás útját, de nem zárom ki olyan 'erők' létezését sem, amiket mi nem érzékelhetünk vagy nem tudunk róla...stb.

Megjegyzés: amíg beszélgettem ezzel a két emberrel, végig a szemembe néztek és nagyon nyugodt hangon szóltak hozzám. Amolyan világbéke kategória Azt hiszem őszinték voltak teljes mértékben és talán 'túl jó emberek' mindketten.

Megjegyzés 2: véleményem szerint továbbra is az egyensúlyt kell megtalálni, hiszen az a legstabilabb állapot. Ha ”Isten” létezik és tényleg olyan bölcs, mint mondják, akkor ezt ő is tudja. A 'gonosz' pedig feltehetőleg azért jött létre, mert túl sok volt a 'jó', ezzel megtörve a világ egyensúlyát...